Kleibán Antal, aki kemény ellenfele volt Puskás Ferencnek

Kleibán Antal (1933-2011) labdarúgó is tagja volt annak a csepeli aranycsapatnak, amely az 1958/59-es idényben megnyerte a magyar bajnokságot. A csepeli önkormányzat Csepel Örökség díjjal jutalmazta az akkori együttest az október 23-ai nemzeti ünnepünkön. A kiváló balfedezet 1953 és 1967 között 278 bajnoki mérkőzésen lépett pályára a Csepelben. Később a klub utánpótlás csapatának volt az edzője. Feleségével, Kleibán Antalnéval, Olga asszonnyal beszélgettünk a sportoló életéről és a családjukról.

„Békéscsabáról kerültem Csepelre 1950-ben, mert itt jobb lehetőségek kínálkoztak a megélhetésre. A szerszámgyár tanműhelyében tanultam ki az esztergályos szakmát, amelyet nagyon megszerettem. Ipari tanulóként havi kétszáz forint ösztöndíjat kaptam, egy diákszállón laktam. Mikor megszereztem a szakipari végzettséget, a szerszámgyárban dolgoztam, és a munkásszállóra költöztem. Gondos Tibor meóvezető volt a főnököm, aki szintén a csepeli aranycsapatban játszott. Anti 1953-ban jött Csepelre, a szerszámgyár termelési osztályán kapott munkát. Később mindketten gépipari technikumot végeztünk, leérettségiztünk. Anti eleinte a Béke téri sportszállón lakott, később ő is a munkásszállóra költözött. Megismerkedtünk, aztán gyakran elhívott a meccseire. 1956. január 14-én házasodtunk össze.”

„Antiék tízen voltak testvérek, szegénységben éltek Salgótarjánban. Ott kezdett el focizni, aztán hívták több helyre is, mert látták, mennyire tehetséges. Csepelt választotta, mert úgy érezte, itt jobban boldogulhat. Hegyi Ferenc, a gyár vezérigazgatója szerette a sportot, és megígérte neki, hogy ha megnősül, kap majd lakást. Így is történt. Az Erdősor úton akkor építették fel ezeket a családi házakat, amelyben most is élek, nos, ebbe a 60 négyzetméteres lakásba költözhettünk, amelyet eleinte béreltük, aztán megvásároltuk. A futballisták akkoriban nem kerestek olyan sok pénzt, mint most; nem vehettek maguknak egyből lakást. Közel volt a Béke téri pálya, Anti biciklivel, gyalog járt innen az edzésekre. Imádta a focit! Megesett, hogy mentünk valahol, meglátott egy csapat fiút focizni, azonnal beállt közéjük. A gyárban is összeállt a társakkal futballozni.”

„Amikor bajnokok lettek a Csepellel, nagyon boldog volt. Az utolsó sorsdöntő mérkőzésen ő fejelte az egyenlítő gólt a Fradinak. Abban az idényben a balfedezet posztján őt értékelték a legjobb osztályzattal, 8,33 ponttal. A bajnoki címért egy Munkácsy tévét, faliórát és tízezer forintot kapott. Amikor Puskás Öcsitől megkérdezték, ki ellen nem szeret játszani, Kleibán Antalt említette, mert olyan jó játékos volt. Anti nagyra tartotta Öcsit, de a pályán kemény ellenfele volt. Tagja volt az utánpótlás és a B válogatottnak. A nemzeti válogatottban a posztján olyan híres labdarúgók játszottak, mint Bozsik és Zakariás. A B válogatottban Kleibán és Bundzsák szerepelt. 1967-ben hagyta abba a focit, edző lett, szeretett gyerekekkel foglalkozni.”

„A legjobb barátja a csapattárs Tóth József, Pál Tibor és Keszthelyi Mihály voltak. Családilag is összejártunk, közös programokat szerveztünk. Anti a Csőgyárból ment nyugdíjba. Én a szerszámgyárban meó szakosztályvezető, majd igazgatási osztályvezető lettem, szociális ügyekkel foglalkoztam. A Szerszámgépgyárból vonultam nyugdíjba 1989-ben. Minden évben rendszeresen szervezünk találkozókat a kollégákkal, akik a régi készülék- és szerszámgyárban dolgoztak. Legutóbb tán harmincöten gyűltünk össze, de pár éve kétszázan is voltunk. A Csepel Művek egykori dolgozóinak júniusi összejövetelén is részt veszek, igazán jó ötlet volt, hogy életre hívták ezt a találkozót.”

Cs. A.