„Itt a farsang, áll a bál…”

Fánk és kocsonya

 A farsang a tavaszvárás ősi örömünnepe, melyet az egyház sokáig tiltott, mert úgy vélték, hogy ilyenkor elszabadulnak az indulatok: az emberek sokat esznek, isznak, mulatoznak, álarcokat, jelmezeket vesznek fel. A farsangi bőséges evésnek és ivásnak azt a magyarázatot adták, hogy a természetet is hasonló bőségre akarják biztatni. Máig jellegzetes ételek a fánk és a kocsonya.

 A farsang hossza évről évre változik, Vízkereszttől (január 6.) a húsvétot megelőző nagyböjt kezdetéig tart. A tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap húsvét vasárnapja, mely legkorábban március 22-én, legkésőbb április 25-én lehet. Negyven napot visszaszámlálva (kivéve a vasárnapokat) megkapjuk a farsang végének időpontját, a negyven napos húsvéti előkészület, a nagyböjt kezdetét. 2020-ban, április 12-én van húsvétvasárnap, és ennek megfelelően a január 6-án kezdődő farsang február 25-én, húshagyó kedd éjfélkor ér majd véget. 

Asszonyfarsang 

A farsangi szokások (bálok, köszöntők, maszkos, jelmezes felvonulások, vénlánycsúfolás) legfőbb ideje a farsang utolsó három napja farsangvasárnap, farsang hétfő és húshagyó kedd. Jellegzetes szokás az ún. asszonyfarsang, amikor az asszonyok rendeznek külön mulatságot evéssel, ivással. A dunántúli szőlőhegyi pincékbe a férfiak is betévedhettek, de pl. Kalotaszegen, az asszonyok ilyenkor nem engedik be a férfiakat.

Festett maszkok 

Magyarországon ma a legismertebb farsangvégi népszokás a Mohácson lakó délszlávok (sokacok) álarcos, jelmezes felvonulása, a busójárás, mely 2012 óta hungarikumnak számít. Jellegzetes szereplők a busók, felnőtt férfiak, akik fából faragott, festett álarcot viselnek, amit báránybőrrel erősítenek a fejükre, bő gatyájukat szalmával tömik ki. Hatalmas zajt csapnak, mert a mondai hagyomány szerint így űzték ki a törököt a mohácsi szigetről. Az ősi termékenységvarázsló szokásból a 20. században lett évről−évre ismétlődő idegenforgalmi látványosság. 

Gyerekek mulatsága (keret)

Különös hagyományt jegyzett le Perényi József 1934-ben megjelent könyve a régi csepeli farsangról: „A farsang három napjának megtartása is divatos volt úgy a felnőttek, mint a gyerekek közt is. A gyerekek, akik még iskolások voltak, külön szobát béreltek ki. E napokon ugyanis iskolai szünet volt. E három napra harmonikást is fogadtak fel a táncmulatságra. A házi néni (kinél a táncmulatság folyt) a gyerekek részére feketekávét főzött s a fiúk ezért csészénként két krajcárt fizettek. A fiúk a feketekávé mellé a lányoknak zsemlét is vettek. Az utóbbiak a zsemlét kendőbe csavarták, s azt a velük táncoló fiúk füle mellé a vállra helyezték, hogy a többiek azt lássák, főleg azok, kik e szerencsében nem részesültek, irigykedjenek. E gyermek táncmulatságok mind a három nap este 9 óráig voltak megengedve. Végleg 1906-ban szüntették be. A plébános minden nap utána nézett, hogy szétoszlanak-e és hazamennek-e. A harmadik nap már pálcával vonult fel, de használatra sohasem került a sor, mert a nebulók őrködtek, s midőn a főtisztelendőúr belépett a küszöbön, a lámpát lecsavarták, s úgy szökdöstek ki az ablakon keresztül, a plébános úr lábainál.” 

dr. Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató

Magyar Tudományos Akadémia 

 nyugalmazott tudományos főmunkatársa