Samu Ferenc: ugrás ezer méter magasból

A repülés, lebegés volt az életem – mondja a 83 esztendős Samu Ferenc, aki összesen 3612 ejtőernyős ugrást hajtott végre életében. Sportolóként többszörös magyar bajnok és tizenháromszoros ejtőernyős rekorder. Az 1000 méteres célba ugrás világcsúcstartója, amelyet már mások is beállítottak, de megdönteni nem tudták. Ezer méter magasságból kellett egy 15 centiméteres körben földet érnie, amelyet hajszálpontosan teljesített. Később ejtőernyős oktató és a magyar válogatott trénere lett. Utoljára 2000-ben hajtott végre ejtőernyős ugrást, de orvosai utána nem engedték, hogy folytassa a sportot. Nyugdíjasként gépkocsivezető-oktatóként mintegy 23 ezer, főként csepeli fiatalnak segített megszereznie a jogosítványt.

„Tizenkilenc éves voltam, amikor 1957-ben jelentkeztem ejtőernyős kiképzésre, de a hirdetésben benne volt, hogy megtanítanak a gépjármű-vezetésre is. Igazából az utóbbi érdekelt, de közben megszerettem az ejtőernyőzést. Gyakran elképzeltem magam, hogy lebegek, repülök a levegőben. Semmiféle tériszonyom nincs, soha nem féltem kiugrani a repülőből. Fél évig tartott az elméleti oktatás. Közben komoly erőnléti edzéseket végeztünk, mert ez is szükséges ahhoz, hogy jól irányítsuk a testünket zuhanáskor, földet éréskor és legyen erőnk kinyitni az ejtőernyőt. A budaőrsi repülőtéren hajtottam végre az első ugrásomat 1957 augusztusában egy AN-2-es repülőből. Minden részletre pontosan emlékszem: ezer méter magasságból ugrottam; mikor elhagytam a gépet, ülő testhelyzetet vettem fel, jobb kezem felül az ejtőernyő kioldó karján, a bal a tartalék ernyőn. A rendes ejtőernyő a hátamon, a tartalék elől. Az ugrásomnál automatikusan nyílt az ernyő. Amikor ez megtörtént, a levegőben harap a kupola, vagyis az ernyő, amely visszarántja az embert zuhanáskor. Aztán következik a lebegés. Mintegy 18 kilométeres sebességgel értem földet zárt lábbal, behajlított térdekkel, ahogyan begyakoroltam. Ez ahhoz hasonlítható, mintha egy ember két méter magasból leugrik valahonnan ernyő nélkül.”

„Hobbiként, civilként ejtőernyőztem, az első évben 37 ugrást hajtottam végre. Az oktatóim fantáziát láttak bennem, és biztattak, végezzek el sportfeladatokat is. A célba ugrás azt jelentette, hogy különféle magasságokból kellett egy nyolcszor két méteres, kifeszített ponyvára földet érni. Ez ötezer méteres magasságból is látható. Négyezer-ötszáz méter volt a legnagyobb és háromszázötven a legkisebb magasság, ahonnan ugrottam. Ennél alacsonyabbról nem szabad feladatot végrehajtani, mert legkésőbb a harmadik másodpercben nyitni kell az ernyőt. Ugrottam éjjel-nappal, mindenféle testhelyzetben. Megesett, hogy nagy magasságból zuhantam fejjel lefelé egy percen át, elérve a 420 kilométeres sebességet, mire nyitottam az ejtőernyőt. Ha kifeszített testtel lebegek, lassul a zuhanás; ezt tudom szabályozni a levegőben. A világrekordot érő ugrásomat 1974-ben Hajdúszoboszlón hajtottam végre. Ezer méterről kellett két kísérletre betalálni egy 15 centiméteres körbe. Mind a kétszer nulla centiméter pontossággal értem földet. Ezt a világcsúcsot utána mások is beállították, de megdönteni nem lehetett.”

„A több ezer ugrásom között akadtak olyanok, amelyek balesetveszélyekkel jártak. Az egyik eset 1963-ban történt. Kiugrottam a gépből, éppen nyílt ki az ejtőernyőm, amikor fentről az ernyőmbe belecsapódott egy ember. A társam volt az, aki túl hamar ugrott ki utánam, és egyenesen rám zuhant. Mind a ketten elvesztettük az eszméletünket a levegőben. Neki az volt a szerencséje, hogy az ernyője automatikusan kinyílt. Öntudatlanul értünk földet, de komolyabb sérülés nélkül megúsztuk a becsapódást. Egy hétig feküdtem kórházban.”

„Mivel a korábbi klubom megszűnt, 1967-ben a Csepeli Repülő és Ejtőernyős Klubba igazoltam. Az erőnléti edzéseket az öttusázókkal közösen végeztük, Balczó Andrással is futottam együtt Csepelen. Összesen tizenháromszor értem el magyar ejtőernyős rekordot, háromszor lettem nemzeti bajnok, tagja voltam a magyar válogatottnak. Közben ejtőernyős oktató lettem, 1967 és 1982 között pedig a válogatott trénereként dolgoztam. Legalább 35 ezer növendék fordult meg az irányításom alatt. Időközben sokat változott az ejtőernyőzés. A mai siklóernyőkkel úgy lehet manőverezni, hogy a földet érés sebessége akár nullára is csökkenthető. Jelenleg az a szabály, hogy csak az ugorhat, aki betöltötte a 16. évét, rendelkezik orvosi alkalmassági igazolással, és előtte elméleti képzésen vett részt. Az első ugrásokat egyedül nem végezheti el, hanem csak egy oktatóval tandemben. Az ejtőernyőzés, repülés költségesebb lett, mint korábban, ezért jóval kevesebb az ilyen klub. Én 2000-ben ugrottam utoljára, mert lejárt az orvosi engedélyem. Csepelen gépkocsivezető képző iskolát nyitottam 1990-ben, ahol eddig mintegy 23 ezer tanítványnak segítettem megszerezni a jogosítványt. A mai napig dolgozom, nem szeretem lógatni a lábam.”

Cs. A.