Egy erdélyi futóbajnok kalandos szökése Romániából

Az alábbi nem hétköznapi és veszélyes kaland a romániai forradalom előtti hónapokban, 1989 nyarán történt, amikor a Romániából Magyarországra menekülők az életüket kockáztatták az illegális határátlépéssel. Főszereplője az akkor 29 éves Markó György mezei futó atléta. A férfi a neves erdélyi politikus és író, Markó Béla öccse. Markó Béla a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke volt 1993 és 2011 között. Markó György szökését és magyarországi pályafutását a csepeli Babinyecz József atlétaedző segítette. Vele idéztük fel az akkori eseményeket.

Babinyecz József Csepelen él, de közben járja a világot, mert számos magyar és külföldi atléta menedzsere. Közéjük tartozik Márton Anita világbajnok súlylökő, Pars Krisztián olimpiai bajnok kalapácsvető, valamint jó néhány kiváló afrikai futó. Korábban hosszútávfutó volt, 1977-ben ranglistavezetőként fejezte be sportolói pályafutását. Utána edző lett, hosszú éveken át irányította a magyar atlétaválogatottat is. A Csepeli DAC-nak három éven át volt az elnöke. Sportolóként gyakran találkozott Markó Györggyel különféle versenyeken, aki akkor a román válogatottat erősítette. A tehetséges erdélyi fiatalember az Universiade 10 ezer méteres futásának világbajnoka volt. Babinyecz József a nyolcvanas évek végén többször utazott Marosvásárhelyre magánügyben, ahol nem egyszer összefutott Markó Györggyel, akivel baráti viszonyt ápolt. Az akkori esztendőkre így emlékezik: „Romániában még kemény diktatúra volt. A lehető legkopottabb ruhámban utaztam, hogy ne legyek feltűnő és ne vegzáljanak a rendőrök. Nehéz volt átjutni a határon, az autók hosszú sorban órákig álltak ellenőrzésre. A várakozók úgy juthattak előbbre, ha a határőröknek pénzt dugtak a zsebükbe. Gyakorlatilag üres tankkal lehetett belépni Romániába, hogy az üzemanyagot náluk vásároljuk meg. Az üzletekben fizetéskor csak német márkát és osztrák schillinget fogadtak el tőlem. A pénzt át kellett csempészni a határon… Olyan idők jártak, hogy az egyik nap csak a páros, a másikon a páratlan rendszámú autók közlekedhettek. Mindenütt besúgok voltak, félni kellett mindenkitől.”

Markó Györggyel Marosvásárhelyen találkozott több alkalommal, aki beavatta szándékába. „A város egy eldugott éttermében beszéltem Gyurival, mert titkolózni kellett. Mondta nekem, hogy átjönne Magyarországra. Kiváló futó, román válogatott volt. Jó eszű, konok természetű székely ember. Családjával együtt akart átszökni, de az lehetetlen volt, felesége ráadásul akkor volt várandós. Akkor én Diósgyőrben voltam edző, mondtam neki, hogy Magyarországon segíteni fogom a karrierjét. Végül maga szervezte meg a szökését. Nyár volt, Szatmárnémeti térségében egy szál gatyában gyalog jött át a zöldhatáron. Nem volt egyszerű dolga, mert a határőrök észrevették, lőttek rá, de nem találták el. Ügyes fiú volt, gyorsan szaladt. A magyar oldalon már vártam rá. A diósgyőri klubba igazolt, kapott lakást és fizetést. 1990 márciusában már megnyerte az országos magyar mezei futóbajnokságot. Nagy szó volt ez a teljesítmény! Még öt évig sportolt: versenyzett 10 ezer méteren, valamint félmaratoni és maratoni távokon. Franciaországban 2 óra 13 perc alatt teljesítette a maratoni versenyt, ami kiemelkedő eredmény. Felesége és gyereke a romániai forradalom után, 1990-ben követték őt Magyarországra családegyesítés címen. Később született még egy gyerekük.”

Markó György 1994-ben fejezte be a versenyszerű sportolást. Utána különféle munkákból élt, majd az Egyesült Államokba költözött. Babinyecz Józseffel megszakadt a kapcsolata, de az atlétamenedzser most is nagyra értékeli őt emberileg és sportolóként. Úgy tudja, hogy bátyjával, Markó Bélával folyamatosan jó viszonyt ápol.

 Cs. A.