Turú Márton, a világot járt csepeli cserkész

A 22 éves egyetemista nyolc hónapot töltött az Egyesült Államokban és Mexikóban. Eredetileg egy évre tervezte világjáró útját, azonban a koronavírus közbeszólt, így márciusban izgalmas kalandokkal tért haza Budapestre, pontosabban Csepel-Királyerdőre, ahol családjával él.

„Tavaly július 20-án cserkésztársaimmal elindultam a 24. Cserkész Világtalálkozóra, amely meghatározó amerikai élmény volt. Az ottani cserkészszövetség központi nemzeti táborában voltunk elszállásolva, jól kiépített hatalmas helyen, Nyugat-Virginia hegyei között. Kipróbáltuk a hegyi kerékpár pályát, a lőtéren különböző pisztolyokkal lőhettünk, az egész tábort átszelő drótkötélen csüngtünk, kajakoztunk, falat másztunk, vízi programok is bőven voltak. Ilyenkor a világ minden tájáról érkező cserkésztársainkkal találkozunk, megismerjük egymás kultúráját, történelmét. Első külföldi cserkészélményem Csehországban ért 2012-ben, ez után kapcsolódtam be igazán a nemzetközi cserkészéletbe, és ennek köszönhetően jutottam el az első világtalálkozómra, Japánba négy évvel ezelőtt. Az is nagyszerű élmény volt.”

Márton 2010 óta tagja a Béke téri plébánián működő 813. számú Prohászka Ottokár cserkészcsapatnak, ahol most őrsvezető, különböző programokat és táborokat szervez. Jelenleg a Corvinus Egyetemen nemzetközi gazdálkodást tanul, beszél angolul, spanyolul és lettül. Egyik álma vált valóra, mindig világutazó akart lenni.

„Két hónapot töltöttem együtt a cserkészekkel, csodálatos embereket ismertem meg, új barátokra találtam. Megjártam Washingtont, New Yorkot, Chicagot, úsztam a Tahoe-tóban, laktam Los Angelesben és kétszer is eljutottam a Grand Canyonhoz. Aludtam sivatagokban, parkolókban, repülőtereken és luxuslakásokban. A cserkészprogramok Los Angelesben értek véget, pár barátommal viszont úgy döntöttünk, hogy még maradunk, autót béreltünk és végigjártuk a nyugati partot. Megnéztük a Mojave-sivatagot, megcsodáltuk a Joshua Tree Nemzeti Parkot, a Death Valley Nemzeti Parkot, jártunk Las Vegasban is. Soha nem gondoltam volna, hogy olyan csodálatos élményekben lesz részem, mint amilyeneket megtapasztaltam. Nagyon sokat köszönhetek ezért a lehetőségért támogatóimnak, rokonaimnak és természetesen szüleimnek, akik mindig bíztak s bíznak bennem, és elmertek engedni egy ekkora útra. Indulás előtt kaptam útikönyvet a barátoktól, szerencsepénzt a kilencvenéves szomszéd Pista bácsitól, és persze mindenki ellátott egy-egy jó szóval, hasznos tanáccsal. Rendkívül jól esett a törődés, a biztatás.”

Az ifjú cserkész már érettségi után világot szeretett volna látni, ezért is döntött úgy tavaly szeptemberben, hogy nem jön haza barátaival, hanem egyedül folytatja tovább útját, Mexikó felé vette az irányt.

„Szenzációs a cserkészet, megérkezésem előtt egy héttel megalakult egy új csapat abban a kisvárosban, ahol először dolgozni kezdtem. Segítettem nekik a foglalkozásokon, s ők viszonzásul találtak szálláshelyet. Hálás vagyok, hogy mindig jókor voltam jó helyen a legjobb emberekkel körülvéve. Teljes külföldi utam alatt soha nem fizettem szállásért, Mexikóban például megdolgoztam érte. Foglalkoztam ingatlankiadással és karbantartással, dolgoztam különböző hotelekben, hostelekben recepciósként, kertészkedtem, tengerparton pincérkedtem, bártenderként is kevertem italokat. Hathónapnyi ittlétem során megtanultam spanyolul, megismertem a kultúrát, a különleges ételeket, részt vettem például a halottak napján, amely fantasztikus élmény és emlék marad, akárcsak a karácsony. Mindenképpen szerettem volna Mexikóban stoppolni, a helyi cserkészek ugyan megpróbáltak lebeszélni, de én hajthatatlan voltam. A kocsi annak rendje-módja szerint le is robbant, de Istennek hála arra jött a helyi csapat cserkészparancsnoka és felvett. Félév után már hiányoztak a barátaim, a családom, a magyar ételek, de a kint szerzett élettapasztalatok felbecsülhetetlenek. A cserkészek között az egész világon összetartás van, mindenütt önzetlenül segítenek, ugyanazon értékek szerint élnek és munkálkodnak. A hazajövetelemet is az egyik cserkésztársam szervezte, akkor már folyamatosan törölték a járatokat a vírus miatt. Izgalmasan, kalandosan négy napon keresztül hol repülővel, hol autóval, hol vonattal utazva jöttem haza, de úgy érzem, hogy jól döntöttem. Nem bántam meg, hogy hazajöttem, mert nem szerettem volna egy ilyen ismeretlen helyzetben mások terhére lenni. Mivel fantasztikus hatással voltak rám a külföldi úti célok, tapasztalatok, mindenkinek jó szívvel ajánlom a világjárást, a kalandokat. Bízom benne, nekem is lesz még részem hasonló élményekben, és én is viszonozhatom majd azt a sok jót, amit másoktól kaptam.” A.Zs.